Van az az életkor, amikor már tudja ezt kérni. Szépen, egész mondatban, csillogó, esetleg könnyes szemekkel nézve a te szemedbe. Vagy nem kéri, csak sír és te tudod, arra van szüksége, hogy magadhoz öleld. Mert még mindig a karjaidban, a mellkasodon nyugszik meg a legjobban, te pedig közvetlen közelről érezheted pici szíve minden dobbanását. Hány éves is? Kettő, három, négy, öt, hat? Több? Az én hatévesem például már nem nagyon kéri, nem nagyon jön, hogy vegyem fel. Mert ő már nagyon nagy fiú, saját bevallása szerint. Nekem pedig ez egy újabb nehéz feladat, mert én ölelném, puszilnám, sokkal többször, mint ő azt szeretné vagy hagyná. Tudom, más pont az ellenkezőjével küzd, hogy milyen nehéz és fájdalmas dolog emelni, hordozni, ringatni.

Érdekes helyzet ez, mert az egyik lelki, a másik testi, fizikai panasz. Az én problémámra a megoldás az elfogadás, az ő igényeihez igazodás. És tulajdonképpen a másik problémára is ugyanezt tudom írni, hiszen ha a gyermek azt igényli, anya, vegyél fel, nem hiszem, hogy bármelyik édesanya is elutasítaná ezt a kérést. Még akkor is, ha ez neki fizikai fájdalommal jár.

De mégis hogy van ez, hogy valakinek meg se kottyan egy tíz-tizenöt kilós gyermek felemelése és van, akinek pedig a dereka vagy a válla, a karjai napról napra jobban fájnak tőle?

Rossz technika? Lehet. Sokszor látok olyan tanácsadó kisokosokat, miszerint gyermeket emelj új, mint egy kettlebell golyót. Semleges gerinc, csípőszéles terpesz, berogyasztott térdek, melyek nem mennek a lábujjak elé. Ez tulajdonképpen nem lenne rossz, de ennél még jobb, ha a lábak nem egymás mellett, hanem haránt terpeszben vannak, mintha kitörésből emelkednénk fel egy magunkhoz szorított csibével, mert így a gát területe is védve van, alá van támasztva, azaz az elől lévő láb teljes erejére számíthatunk és elkerülhető az az érzés, hogy mindjárt kiszakad minden odalent.

A másik nehézség az emelés mellett a hordozás, ringatás, cipelés, akár órákon át. Ezen nincs mit szépíteni, erő kell hozzá.   A lelki mellé a puszta testi erő is. Ez csak azon édesanya számára nem lesz nagyobb nehézség, aki hozzáedzi a testét  és az izmait a feladathoz. Nagyon nemes és mély belső motivációt eredményez a torna és a rendszeres testedzés bevezetéséhez az a cél, hogy a gyermeket minél hosszabb ideig, panaszmentesen tudd a karjaidban hordozni. Így az ő súlyával lineárisan fog fejlődni a saját izomerőd, ami maximálisan támogatja a fenti eredmények megvalósulását, amellett, hogy csini külsőt is biztosít.

A torna és a mozgás jótékony hatását egy édesanyának legkevésbé sem úgy érdemes népszerűsíteni, hogy csinálja azért, hogy magával elégedett legyen. Mindinkább úgy, hogy minden tornaszőnyegen eltöltött perce is azt a célt szolgálja, hogy szerepeiben a lehető legjobban tudjon teljesíteni, kiteljesedni. Mert ezek a legfontosabb célok, ezek a legfőbb mozgatórugók.

Kép forrása: Pinterest